Create New Playlist

Add a cover pic of your own choice

(Optional)

Name

AI Cover Generator

4 credits

Not enough credits (0/4).

Logout

Are you sure you want to Logout?

Close

Tizenhárom Almafa 2 by miklós

SongGPT
Tizenhárom Almafa 2 by miklós - folk,both vocals music cover art

Tizenhárom Almafa 2

folk,both vocals

0:003:42
Lyrics
Description
Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön,
Erdélyről ügyesen megfeledkezett.
Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik.
Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával,
s kedvtelve szemlélgette a világot,
mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal.
Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez,
ilyen törzsőrmesterféle. Azért volt szabad neki megszólalnia.
- Uram - mondotta -, valami még nincsen készen!
- S az mi lenne? - nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára.
Az pedig kivette szájából a csutorás pipát s odabökött vele Erdély felé.
- Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!
Az Úr odanézett, s abbiza lakatlan volt egészen.
Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett,
tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.
- No, várj csak - mondta s elkezdett kotorni a zsebeiben.
Talált is egy marékravaló magyart még,
azokat leszórta a völgyekbe.
a másik zsebében valami maradék románokra bukkant,
azokkal meg behintette a hegyeket.
- Így, ni - mondotta -, ezzel is megvagyunk.
De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét. - Már pedig ejszen hibádzik még valami.
- Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? - hökkent meg az Úr.
- Hásze emberek, azok most már vannak, instálom - okoskodott a vén főangyal -,
de ki fog ott dolgozni?
- Mi? Hogy ki fog dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben s a románok a hegyek között!
De az öreg csak csóválta a fejét.
- A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek s bámulják leptiben a felhőket.
Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad,
ast eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgozni is kell!
Erre az Úristen nagy bosszúsan benyúlt a lájbizsebébe,
s kirángatta onnan a szászt.
- Na - lökte oda bosszúsan a magyarok s a románok közé -,
hol van, ni. Ez majd dolgozik helyettük is!
De a vén okvetetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.
- Hásze jó, jó. Ez megvolna. De valami azért még mindég hibádzik!
- Mi a keserűség hibádzhatik most már? - mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.
- Hásze idenézz, Uram - bökdöste pipáját az öreg főangyal Erdély felé -,
a magyar uraskodik és veszekszik a románnal.
a román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye?
a szász, az dolgozik, ez igaz s a veszekedésben mindég amellé áll,
a amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle?
a szász, az fösvény, Uram, annak szőrös a lelke!
köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is s
a munkához is értsen valamicskét,
mert különben elviszi az ördög az egészet!
Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet,
mint hogy ez éppen így igaz,
s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi,
amit elővehetett volna,
hát megteremtette a székelyt.
Így kerültek a székelyek oda Háromszékbe,
a Feketeügy mellé,
s így adódhatott, hogy Táncos Csuda Mózsit pásztornak szerződtették
a kommandó