Napfény festi az ablakot, új nap születik épp,
De a szemedben fényt találok, mely vezet át a reggelen szép.
Te vagy a gyengéd kéz, mely tart, ha a világ rideg és szürke,
A csendes erő, mely felemel, s elűzi a kételyt messzire.
Mióta jöttél, Rita, megváltozott minden, életem lett egész,
Sokszor hívtalak Zsebimnek, emlékszel? Ahogy a szívem érez.
(Refrén)
Te vagy a kedvesem, szerelmem, párom, barátom, mind, mi nekem kell,
A legigazabb barát, a családom melege, az ígéret, mit őrzök hittel.
Melletted minden álom valóság, minden félelem elszáll messze,
És karjaidban otthon vagyok, fürödve drága fényedben.
Veled akarom leélni az életem, napsütésben és esőben át,
És látni, hogy te leszel gyermekem anyja, ki reményt ad majd.
Köszönöm, hogy vagy nekem, Rita, minden egyes nap,
Többet jelentesz mindennél, minden mozdulattal.
(Verze 2)
Néha a szavak nem elegek, hogy elmondjam, mit érzek mélyen,
Hogy nevetésed betölti szobánk, mindent valóságossá tévén.
Megérted néma gondolatom, még mielőtt kimondanám,
Jelenléted nyugalma, ha senki más nincs velem, csak ám.
Te vagy a horgony viharos tengeremben, a csend a lelkemben,
Minden törött darabom veled lesz egész, újra egészen.
(Refrén)
Te vagy a kedvesem, szerelmem, párom, barátom, mind, mi nekem kell,
A legigazabb barát, a családom melege, az ígéret, mit őrzök hittel.
Melletted minden álom valóság, minden félelem elszáll messze,
És karjaidban otthon vagyok, fürödve drága fényedben.
Veled akarom leélni az életem, napsütésben és esőben át,
És látni, hogy te leszel gyermekem anyja, ki reményt ad majd.
Köszönöm, hogy vagy nekem, Rita, minden egyes nap,
Többet jelentesz mindennél, minden mozdulattal.
(Bridge)
Jönnek az évek, az évszakok változnak, ráncok szelhetik arcodat,
De a szívemben szépséged fénylik, idő el nem mossa azt.
Mert a szellem ragyog rajtad át, a jóság a szívedben,
Ez tesz téged mindenné nekem, a kezdetektől végig, rendben.
Zsebim, te vagy a kezdet, te vagy a vég,
Ez a dal is érted szól, míg csak dobog a szív.
(Refrén)
Te vagy a kedvesem, szerelmem, párom, barátom, mind, mi nekem kell,
A legigazabb barát, a családom melege, az ígéret, mit őrzök hittel.
Melletted minden álom valóság, minden félelem elszáll messze,
És karjaidban otthon vagyok, fürödve drága fényedben.
Veled akarom leélni az életem, napsütésben és esőben át,
És látni, hogy te leszel gyermekem anyja, ki reményt ad majd.
Köszönöm,...
