Szeged utcáin lépek némán,
Szívem mégis Budán jár, délután.
Ott vagy, ahol a villamos zörög,
Én meg itt várok, míg szívem örök.
Szőke hajad, kék szemed képe,
Néha visszanéz egy régi fényképre.
Messze vagy, mégis közel,
Mert minden gondolat veled kel.
Vonat zakatol, az idő szalad,
Két város közt a szívem halad.
Szeged csendje már nem enyém,
Mert te vagy a város, te vagy a fény.
Budapest, te lettél most minden távolság,
Ott él a lány, kiért szívem majd megszakad.
Nem vagy enyém, csak az égen egy csillag,
De ha hívnál, jönnék, bárhonnan, azonnal.
Te sétálsz ott, ahol villám fény kering,
Én nézlek innen, hol a nap lassan int.
Telefonon csak hangod marad,
S én képzeletben élem veled a napokat.
Egyszerű kávé egy pesti téren,
Én álmodom róla a Tisza parton éppen.
Te vagy a vágy, az örök kérdés,
Hogy mi lenne, ha nem volna ez az egész.
Ha híd lenne köztünk, nem csak szó,
Megindulnék hozzád, mint hajó.
De most csak a szívem küzd és dobban,
Két város, két szív – távol, de egy gondban.
Budapest, te lettél most minden távolság,
Ott él a lány, kiért szívem majd megszakad.
Nem vagy enyém, csak az égen egy csillag,
De ha hívnál, jönnék, bárhonnan, azonnal.
Volt egy hétvége, veled ott fent,
Minden perc, mint álom, szent.
Mosolyod a Duna tükrében égett,
A szívem akkor ott felejtettem végleg.
A peronon búcsút intettél,
Nem szóltál, de a szemed beszélt.
"Ne felejts el" – súgta a csend,
És én azóta is keresem a szívedet.
A városod lüktet, a szívem zakatol,
A hiányod belülről szétmar, mint alkohol.
De mégis hiszem, hogy van remény,
Mert te ott vagy, s én itt – s ez még nem a vég.
Budapest, te lettél most minden távolság,
Ott él a lány, kiért szívem majd megszakad.
Nem vagy enyém, csak az égen egy csillag,
De ha hívnál, jönnék, bárhonnan, azonnal.
Levelek közt, üzenetek mögött,
Él bennem minden, amit tőled örök.
A hangod, ahogy kimond egy nevet,
Ahogy rám nézel – és az élet megremeg.
Szegeden minden csendesebb lett,
Mióta tudom, hol van a szíved.
De mégis itt várom, mikor hívsz,
Mert egy szó elég, hogy újra indulj.
Nem kérek mást, csak pár napot,
Mikor együtt vagyunk, s nem számít az otthon.
Ha csak időben lennénk közelebb,
Nem lenne több dal, csak te meg én, csendesen.
Budapest, te lettél most minden távolság,
Ott él a lány, kiért szívem majd megszakad.
Nem vagy enyém, csak az égen egy csillag,
De ha hívnál, jönnék, bárhonnan, azonnal.
Nem tudom, mi lesz holnap után,
De te vagy minden, egy életen át.
szeged álmos ,te meg ragyogsz ott fenn ,
két világ,de egy szív-végtelen.
vagy egyszer úgy hozza a sors,hogy közelebb legyél,mint most vagy most.
aakkor talán nem lesz több budapest,cak te meg én- egy város,e...
